Alapfogalmak
Fertőtlenítés (dezinfekció): minden olyan eljárás, amely a külső környezetbe kikerült kórozók elpusztítására, fertőző képességük megszüntetésére, inaktiválására irányul.
Aszepszis: célja a terülte összes mikroorganizmusának eltávolítása: sterilizálás
Antiszepszis: az a tiszta módszer, mellet a mikroorganizmusok számának csökkentésére, szétterjedésének meggátlására alkalmazunk.
Aszeptikus betegellátás: magába foglalja mindazoknak a munkamódszereknek, munkafolyamatoknak és magaratásformáknak az összességét, amelyekkel a mikroorganizmusok a beteg szervezetétől részben a steril eszközök, részben a mikrobaszegény környezet megteremtésével távol tarthatóak.
Nosocomialis fertőzés: ha a fertőzés a beteg felvételekor még nem volt jelen és nem is lappangott, és az egészségügyi ellátás következtében vagy attól függetlenül létrejön.
Iatrogén típusú Nosocomialis fertőzés (orvos okozta): diagnosztikus vagy terápiás eljárások során keletkezett, pl. katéter
Aszepszis: a betegellátás során alkalmazott munkamódszereknek, munkafolyamatoknak és magatartásformáknak az összességét, melyekkel a mikroorganizmusok a beteg szervezetétől, de különösen annak nyitott testszöveteitől, nyálkahártyáitól, testüregeitől, testnyílásaitól részben steril eszközök, anyagok, műszerek alkalmazásával, részben mikrobaszegény környezet megteremtésével távol tarthatók.
Sterilitás: az anyagok azon mikrobiológiai állapota, melyek mentesek minden mikroorganizmustól, valamint ezek összes nyugvó formáitól.
Sterilizálás: az az antimikrobiális eljárás, melynek során a különböző fizikai, kémiai hatásokkal vagy ezek kombinált alkalmazásával a csíramentesítésre kerülő anyagon és anyagban elpusztítjuk, illetve inaktiváljuk a mikroorganizmusokat, valamint ezek összes nyugvó formáit.
Sterilizáló készülék (sterilizátor): mindazon berendezés, mely egy munkafolyamat alatt a fizikai, kémiai hatások alkalmazása során, az előírt paraméterek fennállása esetén alkalmas a mikroorganizmusok, valamint ezek nyugvó formáinak elpusztítására, inaktiválására, és erre a célra kerülnek engedélyezésre, illetve forgalomba.
Autokláv: az a sterilizáló készülék, melynek légtelenített munkaterében létrehozott túlnyomásos, telített vízgőz hatására, az előírt paraméterek betartása mellett jön létre a munkatérbe behelyezett anyagok (rakomány) sterilitása.
Hőlégsterilizátor: az a sterilizáló készülék, melynek munkaterében létrehozott cirkuláló, száraz, forró levegő hatására, az előírt paraméterek betartása mellett jön létre a rakomány sterilitása.
Etilénoxidos gázsterilizátor: az a sterilizáló készülék, melynek légtelenített munkaterébe juttatott antimikrobiális tulajdonságú etilénoxid hatására, az előírt paraméterek mellett jön létre a rakomány sterilitása.
Formaldehides gázsterilizátor: az a készülék, melynek légtelenített munkaterébe juttatott antimikrobiális tulajdonságú formalinoldat-vízgőz keverék hatására, az előírt paraméterek mellett jön létre a rakomány sterilitása.
Plazmasterilizátor: az a készülék, melynek légtelenített munkaterében a beporlasztott hidrogén-peroxid oldatnak elektromos erőtér hatására létrejött hidegplazma állapota hozza létre a rakomány sterilitását.
Steril csomagolás: azoknak a csomagolóanyagoknak és csomagolási módszereknek az összessége, melyek lehetővé teszik, hogy a csírátlanító hatást kifejtő tényező a sterilizálandó anyag csomagolásán áthatolhasson, a sterilizálandó anyaghoz juthasson, majd a sterilizáló hatás érvényesülése után megvédje, fenntartsa az anyag csíramentes állapotát.
Sterilizáló hatás vizsgálata: az az eljárás, melynek során meghatározott ellenálló képességű bakteriológiai spórakészítményeket helyezünk a sterilizáló készülék rakományának belsejébe, majd a sterilizálást követően a kezelt baktériumkészítmények tenyésztésével győződünk meg a vizsgált készülék csíramentesítő hatásáról.
Sterilitási vizsgálat: azok a mikrobiológiai laboratóriumi eljárások, melyek alkalmasak annak a meghatározására, hogy a vizsgált anyag mentes-e élő mikroorganizmusoktól, valamint ezek összes nyugvó formáitól. Vírusok kimutatására ezek a módszerek nem alkalmasak.
Pirogenitás: pirogénnek (lázkeltőnek) nevezzük összefoglalóan azokat a szerves anyagokat, melyek az emberi szervezetbe parenterálisan bekerülve magas lázzal, hidegrázással, hányingerrel, hasmenéssel, vérkeringési zavarokkal, kollapszussal, stb. járó tünetcsoportokat okoznak.
Pirogénmentesség: pirogénmentes az az anyag (eszköz, műszer, oldat, stb.), mely steril állapotán kívül mentes minden szerves anyagtól és a mikroorganizmusok bomlott, szétesett anyagaitól is.