Interakció az egészségügyi ellátásban
15. kidolgozott tétel
Munkahelyén a gyakorlatra érkező tanulók kommunikációs felkészítésével bízzák meg.
Készítse fel a tanulókat a kommunikációs alapismeretekből! A felkészítés során érintse az alábbi területeket: kommunikáció folyamata, jellemzői, fajtái, a nyelv és a kommunikáció kapcsolata, a verbális és a nem verbális kommunikáció jellegzetességei
A kommunikáció információk továbbítása és befogadása bizonyos jelrendszerben, közlés vagy közlemény.
A kommunikációs folyamat összetevői:
Feladó: - aki az üzenetet kibocsátja.
Befogadó: aki az információt befogadja.
Üzenet: a kommunikáció fő alkotóeleme, a továbbított információ tárgya.
Visszacsatolás: a befogadó visszajelzése a feladónak.
Csatorna: pl. levegő, papír, elektromágneses hullám.
Kódolás/dekódolás: átalakító folyamat, amely az információt érthető üzenetté alakítja át.
Zaj: lehet külső, fizikai jellegű, de lehet pszichés eredetű is.
Kontextus, beszédhelyzet: pl. felemelt karok egy koncerten.
Verbális jelek:
A nyelv és a nyelvi jelek (írás és beszéd) használatát értjük alatta. Fontos elkülöníteni a nyelv és a beszéd fogalmát: Nyelv a társadalom által létrehozott olyan szabályrendszer, amelyet az egyén a beszéd megalkotásakor használ. A beszéd viszont egy minden egyénre külön jellemző jelenség összefoglaló neve, amely alatt a szóbeliséget és az írást kell érteni.
Közvetett kommunikáció: tömegkommunikáció, rádió, újság, tv)
Közvetlen kommunikáció: inter és multiperszonális kapcsolatok
A non-verbális kommunikáció összetevői:
- vokális jelek: a beszélő hangja, kiejtése: hangerő, hangsúly, beszédtempó, légvételek
- arc: tekintete és a mimika. Előbbi kifejezhet örömöt, meglepetést, félelmet, haragot, szomorúságot, undort, érdeklődést
A tekintet, mind a legtöbb non-verbális jel a kommunikáció során többnyire öntudatlanul reagál az elhangzottakra. Érzéseinket, gondolatainkat arcizmaink mozgása, azaz mimikája is közvetíti
- gesztus: a non-verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelrendszere. Ide soroljuk a fej, a kéz, a kar és a láb mozgásait. A gesztusok között már több tudatos is van
A fej gesztusai jól elkülöníthető, értelmezhető jelek: egyetértés, tagadás
A kéz és a kar mozdulatai nagyon sok jelentést hordoznak: kérés, megtagadás, hívás, figyelmeztetés, eskü, kigúnyolás, megtapsolás, áldás stb. Ezen kívül a keresztbe tett kar zárkózottságra utal, a nyitott tenyér őszinteséget, nyíltságot tükröz, a „tornyozás” a magabiztosság jele, a kéztördelés szorongás közvetítője.
Az arccal együtt vizsgálva egyéb kommunikációs üzeneteket is közvetíthet: fejtámasztás – unalom, a száj elé tett kéz – meglepődés, kimondott szó megbánása, áll simogatása – döntést mérlegelő gondolkodás
Testbeszéd: a legtöbb non verbális kommunikáció az emberi testtel van kapcsolatba,kevésbé tartjuk ellenőrzésünk alatt, mint a beszélt nyelvet, mindig a szóbeli közléssel együtt kell értelmezni
Mozgásos kommunikációs csatornák: Meghatározott izomcsoportok működtetésével történő jeltovábbítás.
Kommunikáció a testtartás révén: (végtagmozgások dinamikája, ideges mozgások, helyváltoztatás gyakorisága
Térköz szabályozás: távolság a partnerek között: pl.: intim zóna 15-45 cm, a távolság befolyásolja a látást és a hallást a kommunikáció legfontosabb érzékszerveit ( személyes zóna 46 cm- 1.22 m, társadalmi zóna: 1.22.- 3.60m, nyilvános zóna: 3.60 m felett)
Mimikai kommunikáció:
- szem – szemkontaktus (felénk irányuló érzelmi viszonyulást tükröz)
- tekintet (szimpátia, szeretet)
- elkerülő szemmozgás jelzés lehet arra,hogy nem kíván felvenni kapcsolatot,vagy
kontaktus abbahagyására
Kommunikáció funkciói:
- tájékoztatás
- felhívás
- kapcsolat fenntartás
- érzelmek kifejezése
- metafunkció (ha a nyelvről beszélünk)
- poétikai funkció (a nyelv szépsége)
A kommunikáció típusai:
- A kommunikáció a felek státusza szerint lehet egyenrangú, vagy egyenlőtlen: ez attól függ, hogy a beszélők viszonya mellé, vagy alá-fölé rendelt. A tranzakció analízis is ezzel foglalkozik.
- A kommunikáció irányultsága szerint lehet egyirányú és kétirányú: egyirányú a kommunikáció, ha a folyamaton belül a hallgatónak nincs módja a visszajelzésre, ő nem töltheti be a beszélő (adó) szerepét (pl.: tv nézés, könyvolvasás), kétirányú pedig akkor, ha a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél.
- A résztvevők térbelisége szerint lehet közvetlen és közvetett: Közvetlen, ha térben és időben együtt van a beszélő és a hallgató, közvetett, ha ez nem valósul meg.
A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze.
-
- A nyelvi elemkészletekből válogatva alkotjuk meg a kommunikációs körülményeknek megfelelő szöveget.
- Szoros kapcsolat van nyelv és kommunikáció, nyelv és társadalom, nyelv és gondolkodás között. Kölcsönösen hatnak egymásra és egymást kölcsönösen feltételezik.
- A nyelvi vagy verbális kommunikáció jellemző arra a társadalmi csoportra, amelyben élünk.
- A nyelvi jelrendszer birtoklása a kommunikációs képesség jelentős mértékben múlik az iskolázottságon, az életkoron, a nemen és a társadalmi helyzeten.
- A nem nyelvi, nem verbális kommunikáció jelei szóban: hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a külső és a csend.
- Írásbeli kommunikációban az elrendezés, a margó, a tagolás, a sorok, a sortávolság, a betűköz, a betűtípus, a színek, a keret és a javítások
A nem nyelvi jelek szerepe:
- tájékoztatják a hallgatót a beszélő érzelmi állapotáról, a közléshelyzethez való viszonyáról
- a hallgató is állandó visszajelzést ad a beszélőnek
- felerősítik szavakkal mondottakat